1. a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után köv. mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel. múlik az idő. | fil <a térrel együtt> az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenziója.

2. valaminek az időpontja. az indulás ideje. | ▸ idő előtt | ▸ időben idejében nép: idején | ▸ időre idejére | ▸ legfőbb ideje ideje volna ebédelni. | nép: ▸ eljött itt az ideje valakinek

3. időszak, időtartam. jó (darab) idő múlva; jó ideig; belátható időn belül; egy időre. | ▸ idővel | valamire szánt, kijelölt időtartam. gondolkodási idő. | a rendelkezésre álló időtartam. az idő rövidsége miatt. | ▸ idők a legrégibb idők óta. | sp időeredmény.

4. a napnak v. az évnek vmely ismétlődő jelenséggel jellemezhető szakasza. tél idején; éjnek idején.

5. az élet tartama, életkor. ▸ jól benne van az időben

6. (gyak. tbsz-ú) a történelem, a társadalmi, politikai élet folyama, ill. ennek egy szakasza. az árpádok idejében; a török időkben; ▸ megérti az idők szavát

7. időszámítás, időmérés. közép-európai idő szerint.

8. (az éppen uralkodó) időjárás. esős idő. | nép rég rossz idő, (kedvezőtlen) időváltozás. időt érez a lábam.

9. nyelvt igeidő.

[?tör ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].